Hogy ezen a helyen kerámiatermelés is zajlott, arról régészeti ásatások tanúskodnak: 1960-ban 7 kerámiaégető kemencét tártak fel, amelyből 5-öt konzerváltak, majd korszerű kutatási módszerek igénybevételével, a talaj alatt további 200 kemence nyomaira bukkantak. Napjainkban a feltárt kerámiaégető kemencék száma már eléri a 267-et.
Építészeti szempontból a barbár európai kerámiaégető kemencék hasonlóak voltak az Aranyosmeggyesnél feltártakhoz, viszont azok átmérője csupán 100-120 centiméter volt. Az aranyosmeggyesi kemencék átmérője ezzel szemben eléri a 200 centimétert, mely azt jelenti, hogy nagy méretű tárolóedények készültek itt, amelyeknek jelentős piaca lehetett abban az időszakban.
A Szatmár Megyei Múzeum a napokban elkezdte a 2019-es ásatásokat, melyek ez alkalommal nem magukat a kemencéket érintik, a szakemberek most a kemencék sorát feltételezhetően összekötő út nyomvonalát kutatják. A régészek reményei szerint a délről nyugat irányba haladó út mentén feltárhatják majd az edények bemutatására és értékesítésére szolgáló területeket, ezzel is tovább gazdagítva az területről nyert ismeretanyagot.